Mutatkozz be kérlek néhány mondatban, ki vagy, mivel foglalkozol.

Barakonyi Krisztina vagyok, egy Érden élő családos anyuka. Két gyermekem van, egy nagy fiam Tamás, aki már belépett a felnőttkorba és anyukájához híven, elvégezte a szakácstanulás fortélyait, és a kisebbik gyermekem Krisztina, aki 12 éves és ízig vérig Nő. Szeret fecsegni, vásárolni, barátkozni és finomakat enni. Természetesen nem feledem bemutatni az én életem párját Jancsit is, aki valóban a párom és a másik felem. A gasztronómia iránti olthatatlan vágyamat szerintem az anyatejjel szívtam magamba, mert Anyukám és anyai Nagyikám is nagyon jól forgatták a fakanalat. A családban voltak elhíresült receptjeik, amiket a mai napig őrzök és főzök rendszerességgel. Hogy mikor kezdtem el a pályafutásomat a konyhában, arról csak halvány emlékeim vannak. Egyre biztosan emlékszem, amikor egyedül lévén otthon arra gondoltam, hogy csinálok valami ebédet magamnak... Mivel a hűtőben akkortájt még nem volt számomra ismerős alapanyag a főzéshez, kinyitottam a mélyhűtőt. A gondosan becsomagolt, feldátumozott és kiporciózott szelet húsokból kiválasztottam egyet, hogy bizony ebből lesz az ebédem. Nyilván a kőkemény húsba, rögtön beletörött a bicskám... Pár perces harc után feladtam a dolgot és a húst visszatettem a helyére. Így hiúsult meg az első főzésem terve. Azóta persze kinőttem a kezdeti csetléseket- botlásokat és merem állítani, hogy kitűnő szakácsné vált belőlem. Misem jobb bizonyíték erre, az immár több mint öt éve működő gasztro-blogom, az Illéskrisz konyhája. Véletlenül csöppentem bele ebbe a világba, de mondanom sem kell, azonnal magával ragadott a sokszínűsége és a varázsa. Több mint hatszáz recept közül lehet válogatni, a kelt tésztáktól a salátákig... Mivel magam fotózom az ételeket, úgy vélem, hogy ez is egy kihívás lett a számomra. Egy szépen megkomponált fotó arra hivatott, hogy hozza meg az ember étvágyát, nyűgözze le színeivel és tartalmával az olvasóját. Próbálom magam fejleszteni, új módszereket kipróbálni a még tökéletesebb étel fotókért. Azt hiszem ez sikerül is. 

Nagyon szeretek sütni-főzni, vendégeket látni és megörvendeztetni a családot és a barátokat egy-egy finom étellel. Sok receptem jelent már meg lapokban, sőt egyszer volt alkalmam kamera előtt is tevékenykedni. 

Mi az a 3 hely még Magyarországon, ami nagy hatással volt rád, és miért?

Szeretünk utazgatni, kirándulni és ezek alkalmával a helyi konyhákat megkóstolni.

Gyerekkorom óta kedvenc helyem Szentendre, Fertőd és Hévíz. Ezeken a helyeken többször jártam már és minduntalan visszahúz a szívem. 

Szentendre macskaköves, sikátoros kis utcái, a Duna csillámló vize, mindig megnyugvást ad és egy kissé visszarepít a múltba. Az utcán, teraszokon üldögélő emberek sokasága, az ott elköltött ebédek mindig is a kedvelt időtöltéseim voltak. Szentendrén van a kedvenc fagylaltozóm is a Levendula cukrászda...

A másik nagy kedvenc városom Fertőd. Szintén a gyermekkorom világát sejti fel nekem, amikor copfos kislányként, anyukám kezét szorosan fogva, jártuk végig az Eszterházy kastély szobáit és virágoktól illatozó, pompázatos kertjét. A séta után mindig beültünk a szomszédságban lévő étterembe, ahol finom házi húslevest és remegő velőt ettünk pirítóssal. Ezek az ízemlékek úgy bennem maradtak, hogy sosem fogom őket elfelejteni. 

És essen pár szó a harmadik helyről is, Hévízről... Mivel a barátnőm idevalósi, Hévizet úgy ismerem mint a tenyeremet. Egy nyüzsgő, külföldiektől hemzsegő, tiszta kis ékszer a Balatontól és Keszthelytől nem messze. Mivel a turizmus a fő profilja a városkának, igyekeznek mindent megtenni az oda látogatóknak. Kellemes vendéglők, igényes kávézók és utánozhatatlan cukrászdák sokasága csalogatja be az embereket éhségük vagy szomjúságuk oltására. Nagyon izgalmas és szép környezet az biztos. 

Hol lehet a legjobbat enni szerinted?

A családomnak is van egy kedvenc étterme, ahová elég sűrű ellátogatunk, születésnapokon, évfordulókon, vagy olyan napokon, amikor csak úgy finom, házias ízekre vágyunk. Ez a hely pedig Sóskúton van, a König étterem. Eldugott kis vendéglő, kockás terítővel, hatalmas adagokkal és szívélyes személyzettel. Akkora borjú bécsit még sehol nem kaptam, min ott. Konkrétan a legnagyobb tányérban szolgálják fel és még arról lelóg, a ropogós panírban lévő hús egy-két sarka. Szóval bizton állítom, hogy nem lehet egyszerre megenni... De bármilyen étellel próbálkoztunk az évek során, sosem csalódtunk ebben a kis konyhában.

Van-e olyan program az országban, amin igyekszel minden évben részt venni és másoknak is ajánlanád?

A gasztronómiához köthető az az elfoglaltságom is, hogy szeretem gyűjtögetni a régi tárgyakat, konyhai eszközöket, ósdi recepteket. van is belőlük jó néhány, hiszen a fotózás alkalmával szeretem a fotóimat díszíteni velük, hogy megadják  némely étel származását, letűnt korát. A régi tányérok, alpakka tálcák, evőeszközök, megsárgult csipkék olyan hangulatot tudnak kölcsönözni egy-egy fotónak, hogy szinte az ember a múltban érzi magát egy-egy pillanatra. Ezért szeretem végigjárni a kirakodóvásárokat, piacokat, kézműves vásárokat. Minden évben kötelező program a három falut körülölelő nagy vásár, a Művészetek Völgye program. Kézművesek felvonulása minden létező szakban. Imádom.

Szóval ez vagyok én, a nagy világ egy cseppje....